[33-14] [13-1]
Kedves Laikusok!
Néhány dologgal egyetértek,de mint egészségügyi dolgozó sokmindennel tisztában vagyok a 'másik oldalon' is!Egy munkahelye sem könnyű helytállni,de a mi szakmánk különösen nehéz!Nem a szül.-nőgyógy-ra értem hanem bel-seb-stb osztályokra ahol idős emberek is vannak!Mindenki tőlünk várja el,hogy arra az édesanyákra és édesapákra(80-85 éves) akire jó esetben havonta 1x rányitják az ajtót 5 percre mi mindig melletük legyünk,az nem számít,hogy a többi beteg nincs ellátva!Én erre csak azt mondom tőlünk nővérektől mindenki azt várja el amit adott esetben saját maga is megtett otthn és akkor majd mérlegeli a dolgokat mert nagyon könnyű a parancsokat kiosztani és követelni no meg számonkérni mert a hozzátartozónak joguk van mindenhez nekünk meg eü-i dolgozóknak csak kötelességünk!ez felháborító és nevetséges!
Egy felháborodott eü-i dolgozó aki becsülettel és tisztelettel végzi a munkáját! |
Kedves Olvasók!
Hasonló tapasztalataim vannak az adott orvosról,csatlakozom Lynx-hez.
Én is ebben a kórházban szültem,kaptam elég sok megalázó megjegyzést a doktor úrtól,de lehet ha eleget pénzeltem volna kaptam volna szép szavakat is!!!!!!!!Ennek az orvosnak semmi helye a várandós kismamák között hiszen nekik nyugalomra és megértésre van szükségük,nem pedig megaláztatásra.
Hozzáteszem,köszönöm a nőgyógyászomnak a kislányomat! |
Kedves Lynx
Az, még rendben van, hogy leírtad vélemyényedet.
De, az számomra felháborító, hogy mind ezt névvel írtad le, ( már mint az orvosét)
Gondolkozz el egy kicsit. Hogy az a említett orvos már mennyi babát segített a világra.
És, ha jól olvadtam akkor nálatok is ő vette észre a bajt. Inkább hálás lehetnél neki..
egy 4 éves kislány anyukája akit az említett orvos segíteségével jött a világra.
|
Kedves bihari és Lynx.
Azért írok ismét erre az oldalra ,hogy elmondjam óriási nagy tévedésben vannak,ha azt hiszik ,hogy ezt a választ egy orvos írta.
Ugy gondolom nem kell mindig a kis kórházakat ócsárolni,mert a fővárosi kórházakban is vannak hibák,ugyanugy hibáznak ott is csak nem kerül el a hír vidékre,mert az egy nagy város,ha pedig itt mond valamit az ember vagy történik valami ugymond a tizennegyedikhez emberhez már teljesen más hír jut. |
Kedves Piskóta!
Ön nem piskóta. Olvasva a hozzászólásokat, elképedtem. Elképedtem hogy egy orvos ilyen választ ad egy problémáját leíró valószínűleg fiatalembernek.
Részben megértem, hogy védi a "mundér" becsületét, de úgy látom, hogy ha már "bunkózásról van szó, akkor Ön most túltett mindenen.
Nem sértődeni kellene, hanem a Hiporátészi esküt betartva GYÓGYÍTANI, és nem minősíteni az Önökhöz forduló betegeket. Szerintem az Ön álltal egy betegről leírt minősítés durva és felháborító. Úgy gondolom ez egy orvoshoz nem méltó. Bár a válaszát név nélkül írta, szerintem a tartalma erősen becsületsértő színezetű. Én javasolnám a "fiatalembernek hogy a "TV ügyvédje" című műsorban talán megérne egy riportot.
Nem tudom elfogadni az orvosok mentegetőzését arra nézve hogy miért kezdik később a rendelésüket. Ugyanis, valóban lehet egy sürgős műtét, vagy beavatkozás, de minden rendelés előtt? Könyörgöm, beteg is alig van a kórházban, hisz a legtöbbet beutalják másik kórházakba. Itt már alig van gyógyítás, csak elirányítás van. De ha időben ott is van az orvos, mire készül fel még közel egy órán keresztül? Ez a költői kérdés minden orvosra vonatkozik
Ehhez szerintem sem kellett volna a MI pénzünkön ennyit költeni erre az intézményre.
Végezetül: jó lenne most már ránk (betegekre) is némi figyelmet fordítani, mert ha be akarják majd zárni ezt az intézményt akkor a mi segítségünket fogják majd kérni a fennmaradáshoz ( az egzisztenciájuk megörzéséhez ). Lehet hogy fontolóra vesszük hogy érdemes-e?????? |
Nagyon szép válasz volt. Úgy látom valakinek mélyen szántottam bele a lelki világába.
Abban valóban igaza van, hogy a 10-kor kezdődő UH-ra egy műtétről vagy szülésről nem rohanhat át. Ezzel a váróban ülő - illetve mostmár nagyrészt álló - emberkék is tisztában vannak, csak azt nem tudja/nem érti senki, hogy miért csak nekik van erre megoldási javaslatuk. Még mielőtt nagyon a lelkére venné, nem Önre terhelem ezért a felelőséget.
Abban viszont szerintem nem tévedek, ha azt állítom; a skála elég széles, és akármilyen alakú beteg érkezhet egy orvos várótermébe. Súly vagy alak korlátozást legalábbis nem láttam a bejáraton. De legyen szó a mi pédánkban szereplő "elhízott malac" alakú terhes nőről vagy legyen szó bárkiről bármilyen panasszal, az orvosnak függetlenül ettől KÖTELESSÉGE 100%-osan odafigyelve, TÖKÉLETES PRECIZITÁSSAL végeznie a munkáját. Persze lehet, hogy rosszul gondolom, és ha nem lennék ugye egy beképzelt majom, tán más véleményem lenne; például egyátalán nem gond ha valaki elvetél - elvégre a Maga fizetése (+hálapénze) nem lesz ettől kevesebb - de lehet betegeket hagyni meghalni, vagy nem gond ha a bal lába helyett a jobbját amputálják, stb.Hogy a "nagy könyvhöz" a mi esetünk mennyire állt közel, azt mindenki megállapítja saját belátása szerint.Ha viszont Ön tudta (ahogy le is írta), hogy a keze alá kerülő "tehén" terhessége milyen dolgokat vonz magával, akkor biztos tud válaszolni arra a kérdésre; mégis miért fordult elő, hogy idáig jutottunk? Miért nem figyeltek erre oda az orvosok? Miért nem vett észre egy UH-s orvos semmit - csak jelzem; le van fényképezve az UH eredmény - miközben egy másik fél napra rá észre veszi a problémát? Egyátalán miért csak az utolsó pillanatban vették észre az egészet összesen ... nem is tudom hány orvos, mikor a Pesti orvosok véleménye szerint ezt már sokkal korában észre kellett volna venni?
A szabad orvosválasztásról szőt mondatával mélységesen egyetértek. Mi olyan orvosokhoz fordultunk akikről jót hallottunk. Tévedtünk.
A történet pusztán azért került ide, hogy mások ebből a példából okulva mérlegeljenek, és maguk számára megfelelő döntést hozzanak. Mostmár egy szakvéleményt is olvashatunk, ami hát . . tényleg nem piskóta! Igen, itt Balassagyarmaton az orvos nem hibás! Csak a beteg.
A válasz stílusa és hangvétele szintén árulkodik az azt adó orvos hozzáállásáról és az általa nyújtható ellátás várható szintjéről. Lehet, hogy én egy beképzelt majomként írtam le a cikkemet (akár ezt a hozzászólást is!)! De, hogy orvosként ön egy ilyen választ fogalmazott meg. Ehez csak gratulálni tudok! Érezze magát megtapsolva! |
2009.02.04-i cikkre válaszolnék,vagy megjegyzést tennék.
Drága uram!
Olyan okosnak tartja magát ,hogy olyan dolgokba is beleszól amihez semmi köze.Hamár olyan tájékozott,hogy a netről veszi lea dolgokat,utána olvas(azzal nincs is baj)csak nem minden ugy történik ahogy a nagy könyvbe le van írva.
Úgy tudom,hogy betegállományba akkor veszik a terhest,ha az kéri .Nemcsak a balassagyarmati kórházba hanem máshol is a rendelési idő nem biztos ,hogy időben kezdődik,mivel az előző napi adminisztráciot nem tudja esetleg az assszisztens befejezni az nap.Ha nem lenne olyan beképzelt majom,mint amilyen,akkor tudhatná,hogy nem csak az a feladata egy orvosnak-főleg műtétes osztályos-hogy 10-re lent legyen az UH-ba ,ha éppen egy szülés,vagy egy műtét kellős közepén van.
Drága uram,időközben rájött az ember,hogy kiről is van szó,mert olyan kicsi ez a város,és hallani lehetett,hogy volt egy koraszülés,és rájöttem ,hogy ki az illető.Ha már olyan olvasott és tájékozott akkor azt is tudhatná,hogy a terhességnek nem ugy kell neki indulni,hogy ugy nézek ki mint egy "tehén",mert igenis a maga felesége fiatal kora ellenére egy elhízott malac,ami vonzza maga után a dolgokat.Pl:magasvérnyomás,terhesség alatti cukorbetegség-ami szerencséjére nem jött össze,de egyéb más gondja volt,mitahogy le is írta.Nem mindig azt kell hibáztatni,aki éppen ott van,mert az orvosok ugymond hozott anyaggal dolgoznak.
Még egy utolsó mondatot szeretnék leírna-mindenki oda megy orvoshoz és terhesgondozásra ahová csak akar az országba,nem kötelező oda járni ahol éppen lakik.
|
Aki néz televíziót, olvas híreket sajtóban, vagy neten, többször találkozhatott önsajnálatba merülő kórházakal, ahol panaszkodnak rossz minőségű az épületre, elavult a műszerekre, és egyéb problémákra. Sok esetben azonban a kórházi ápolás szintjén nem ezeknek a dolgoknak a felújítása, vagy cseréje eredményezne jelentős változást. Kivételek persze vannak. De sajnos ez a történet is inkább a negatív példáról szól. Az köztudott, hogy egyes helyeken a rendelő ajtajáva egyidőben a zsebek is nyílnak. Az is, hogy ezt sajnos az orvosok nagy része fordítva gondolkozik, és előbb szeretne Szent Istvánnal vagy Deák Ferenccel találkozni (több példányban), mint egy szót is váltani a beteggel. A Hippokrtatészi esküben ugyan nem szerepel, hogy nem fogadok el pénzt a gyógyításért (az főleg nem, hogy ELŐBB), de az benne található, hogy idézem; ”Diaetetikus rendeléseimet képességem és szándékom szerint a betegek hasznára fogom elvégezni, nem pedig ártalmára és kárára”. Igen, - gondolná az ember – hiszen itt életekről van szó, és orvosként senki sem engedheti meg magának, hogy ezt játékszernek tekintse, és hanyagul, vagy nem megfelelő odafigyeléssel végezze munkáját. A balassagyarmati Kenessey Albert Kórház azonban nem tartozik ide. Az épületet szépen felújították, az új szárnyat amely a nőgyógyászati és gyermekosztályi részleget is magába foglalja 2008 decemberében adták át. Felszereltségében nem tudom mennyire jól felszerelt, nem is erről szól ez a történet. Hanem arról, hogy az ember élet már sajnos nem számít annyira ebben az épületben, mint egy normális ember gondolná.
Feleségemmel a tavalyi évben szántuk el magunkat, egy teljes család megalapozására. Elterveztük az esküvőt, és azt is, hogy utódot szeretnénk. Ma már ez is nagy szó, hogy valaki ilyen helyzetben gyereket vállal. Mielőtt azonban bármibe is belefogtunk volna, orvoshoz fordultunk. Gyakorlatilag rendben haladt minden, a pici a tervezettnél előbb fogant meg, de nem baj, pont így alakult jól a dolog. A feleségemet azonnal betegállományba vették, mivel valami ragasztó anyaggal is dolgozott. Rendszeresen jártunk védőnőhöz és terhesszűrésre, valamint UH-ra. Már ekkor bosszantott a dolog, hogy a terhesszűrés 8 órai kezdet helyett általában fél 9 körül kezdődött, és rövid megszakításokkal volt átitatva (amikor valamelyik doki épp privát betegeivel foglalatoskodott). Őket többnyire a nagy ”Nem bejárat” feliratú ajtón hívták be rendszerint soron kívül és gondolom nem ingyen. Volt is nagy méltatlankodás a rendes váróban. Maga az UH vizsgálat is 10 óra helyett jóval később kezdődött. Minket területileg dr Pap András kellett, hogy vizsgáljon. Köztudottan jó orvos a maga szakterületén, bár jobban tenné, ha inkább kombájnnal járna dolgozni, hisz nála nagyobb paraszt-bunkó embert még nem hordott hátán a föld. A terhesség tizen kettedik hetében a feleségen kérdésekkel átitatva ment a rendelésre. Ez természetes, hisz első gyermekünkről lesz szó, és ki máshoz intézzük kérdéseinket, mint ahhoz, akinek ez lenne a hivatása. S, ha már jó szakorvosról van szó, biztosan korrekt válaszok vannak a tarsolyában. El is kezdte volna a kérdések feltevését, de Pap doktor szokásos vontatott hangján kijelentette; ”Vizsgálat közben nem beszélünk!”. Jó, rendben – gondolta nejem – és türelmesen megvárta a vizsgálat végét. Ekkor újra neki vesekledett és megkérdezte; ”Most már lehet kérdezni”. A válasz határozott és - egy orvostól - meglepő; ”NEM!” volt. Részemről nem is véleményezném a dolgot, hisz egy ilyen cselekedet önmagáért beszél. Csupán felvetül a kérdés, hogy a beteg ki máshoz forduljon problémáival, kételyeivel, és kérdéseivel, ha nem a szakorvoshoz? Ugy látszik Balassagyarmaton senkihez. Lévén el felejtettük pénzzel megoldani Pap doktorúr nyelvét.
A dolgok folytak a mederben annak rendje és módja szerint. Jöttek a rendszeres orvosi vizsgálatok, védőnői látogatások, stb. A helyzet már az idén – 2009-ben – fordult drámaira. Ekkor már az új épület volt a nőgyógyászat és a szülészet helyszíne. De téved, aki azt hiszi a kórházfelújító program Balassagyarmaton a jobb környezet mellé jobb orvosi ellátást is vár. Január 5-én kellett a terheléses vércukor tesztet megcsinálni. Ehhez levették a vérmintákat, majd pénteken (jan 9) telefonáltak, hogy az eredmény jó, de baktériumot találtak a vizeletében. Ezért behívták hétfőre. Hétfőn amúgy is bementünk volna, mert egyéb panaszokkal is felléptek Eléggé fáradékony lett és a szíve is fájni kezdett. A védőnő pedig a csütörtöki látogatásnaál kérte, hogy a 8kg-os hízást és a magasabb vérnyomást is említse meg. Dr Szép József jóhírű nőgyogyász. Megbízható szakorvos volt számunkra. A 8kg-os hízást nyugtázta, és közölte, hogy az alkatával 17kg-s hízásig nincsen gond. A vérnyomás a még elengedhető értéken mozgott (145/90), a vizeletben talált baktériumra pedig Semicilin-t írt fel. Megnyugodtunk. Nem kellett volna. Orvosi baklövésnek tartom, hogy jobban nem járt utána a dolgoknak. Mivel otthon mértük a vérnyomását, láthattuk, hogy fokozatosan mászik magasabbra az érték. Két hét múlva (jan 26-án, hétfőn) újra elmentünk Szép doktorhoz, akkor már 150/100 körüli értékekkel, erős szívfájással, és állandó derék fájdalmakkal. Fáradékony volt, de aludni nem bírt. Hétfőn fél kilenckor érkeztünk a rendelő elé. A 9-kor kezdődő rendelésre a doki fél 10kor sétált le. A panaszok hatására végre - úgy tűnt - jobban utánnajárnak a dolgoknak. Elküldték vérvételre, amit a kései rendelés kezdés miatt már nem nagyon volt esély megcsinálni, valamint csütörtök reggelre beutalták őt. Persze beutalót nem kapott. Szerdára meg lett az eredmény, túlzott fehérjemennyiség a vizeletben. Csütörtökön megjelent a kórházban, szép szobákban (de kényelmetlen, régi ágyakon) elhelyezték, majd elkezdték küldözgetni rendelésekre. Csütörtökön ctg és szemészet. Eredeti terv szerint mennie kellett volna a belgyógyászatra is, de végül mégsem küldték le. Péntek reggel leküldték UH-ra is, és ismét egy ctg-re. Ekkor a vérnyomása már 160/100 volt. Este 6-kor kezébe kapta a kórlapját, és leküldték egy újabb UH-ra. Kedvenc orvosunk Pap András keze alá. A várakozási idő alatt belenéztem a dolgaiba. A lázlapon csütörtökön két érték szerepelt, pénteken három. Mindhárom 160/100. Felírt gyógyszernél csütörtökön 2x1 Dopagin, amit péntekre 3x1-re növeltek. UH papiron a beutaló diagnózisnál a következő sor olvasható: ”Jóslófájások a 37. terhességi héten vagy azután.” A vizsgálatot Kreucz Mária végezte, és mindent rendben talált. Legalábbis a lapon nem volt jele problémának. A vizsgálatra szivesen bementem volna én is, de a ”Magát nem nézzük meg” mondat határozott elutasításnak tűnt. Feleségem a rendelőből már nem tiszta tekintettel jött ki. Zokogott. Bármennyire is bunkó egy orvos, de legalább ő kiszúrta azt, amit hetek óta senki nem is gyanított. (Talán a védőnőt leszámítva). Terhességi mérgezés lépett fel, ami rámenz a méhlepényre és a köldökzsinórra is. Nagyon nagy a veszély. A neten utána lehet nézni, mik ennek a toxémiának a jelei. Csak néhány: Hányinger, fáradékonyság, alvászavarok és általános rossz közérzet, magas vérnyomás, fehérjevizelés. Innen kapkodás kezdődött. Szakács doki helyet intézett Pesten a MÁV kórházban, gyorsan beadtak egy tüdőérlelő injekciót, ami a baba túlélési esélyeit próbálja majd javítani. Sikerült mentőt intézni. Feleségemmel összepakoltattak, de szegény már jókora sokkban volt. Erre előáll az egyik nővér, hogy jön vérnyomást mérni. Itt már bennem is elpattant néhány idegszáll, és nem álltam meg szó nélkül. Minek mérnek vérnyomást mikor teljesen felzaklatott állapotban van? Hát nem is lett alacsony. Gyorsan aláiratták a kórlapot, de semmilyen eredményt nem adtak ki. Kezdve a terheléses vércukorral, az elmúlt két nap UH leleteivel, ctg-ivel. El kezdték keresni a szemészeti leletet is, mire a nővér válaszolt; ”Mindjárt kinyomtatom”. Nem probléma végülis alig 36 órája volt a szemészeten, és abban is csak a hajszálerek beszűkülése volt a megállapított diagnózis, ami úgy tudom megintcsak a toxémia egyik alapvető jele. Főleg, hogy a méhlepényben is ugyebár a hajszálerek elzáródásáról volt szó. Pesten rögvest infútiót kötöttek rá, és azonnal teljeskörü vizsgálatokat tartottak (este 8 körül). Néha ők is a fejüket fogták, hogy mit csináltak itt Gyarmaton vele, és, hogy hogy nem vették ezt itt észre. (Hasonló fejfogás tapasztalható a SOTE-n is, ahova Balassagyarmatról az esetek 90%-ában felküldik az embereket rossz AFP teszt eredménnyel). Estétől folyamatosan csepegett a Ringer, ami mellé egy adag Magnézium is társult később. Ezek mellett napi háromszor kapott 2 Dopegit-et, meg két másik gyógyszert. Nettó 20 óra alatt 128/87 környékére normalizálták a vérnyomást. Óránként (ha nem sűrűbben) mérték a vérnyomását, ami a gyarmati kórháznak sem lett volna egy fárasztó és költséges megoldás. Folyamatosan figyelték, kérdezték, hogy hogy érzi magát. A vizsgálatokat ott végezték, nem küldözgették máshova. Este kapott még egy tüdőerősítőt. Délután volt még egy UH is amin rendesen leellenőriztek mindent. Kierült végre az is, hogy kislány lesz. Vasárnap jó és rossz hírek jöttek váltakozva, hogy talán sikerül még nyerni egy napot, de végülis maradt az a verzió, hogy hétfő délelőtt császározni kell. Szorgos előkészületek után egy 8-10 fős team várta a műtőben, akik között volt aki csak a babával foglalkozó koraszülött-es volt. A műtét sikeres volt, a baba felsírt és alapos előkészületek után át is került a koraszülött-intenzívre. A feleségem szívritmusa megzavarodott egy időre, de később helyreállt. Persze nem vitték el a szobájába amíg nem nézte meg kardiológus, belgyógyász, és amíg nem állt rendesen helyre a szívritmus. Másnap már velem együtt totyogott át, hogy végre Ő is láthassa a pici lányunkat. Akiért nagyon hálás vagyok MÁV kórház szülészeti és a korszülött osztály dolgozóinak. Azt, hogy a balassagyarmati Kenessey Albert kórháznál bárkit is elmarasztalnának számonkérnének emiatt az eset miatt nem is remélem, gondolom ott ahol annyira nem számít egy ember élet (legyen szó 80, 60, 30 évesről, vagy egy még meg nem született babáról) a vezetés sem sokban különbözik az ott dolgozóktól. Ahhoz, hogy itt a kórházi ellátás normális szinten legyen nem az épületet kellett volna felújítani, hanem lecserélni az összes orvost, ápolót, nővért. Tudom ebben az esetben nem számít, de tavaly közel 160-165 ezer forint TB járulékot fizettünk. Nem gondoltam volna hogy ilyen ellátást kapunk. Ha a teljes egészségügyi ellátában nem is, de a balassagyarmati kórházban igencsak megingott a bizalmam. Amúgy is furcsáltam, miért van az, hogy a rendelőből úgy nem jön ki ember, hogy ne lenne egy recept a kezében, mintha minden panaszra kötelező lenne gyógyszert szedetni a beteggel. De az már egy másik történet.
Az enyém ha arra nem is jó, hogy az ellátás színvonala ennek hatására javuljon, és legalább megközelítse a normális szintet. Arra talán megfelel, hogy tanulságul szolgáljon másnak is, aki gyermeket tervez és egy apró életet magzati korban ezekre a gyógyítást tanult, diplomával rendelkező, ESKÜT TETT emberekre bízza!!!!!! |
| Ugy gondolom, oriasi hibat kovettek el azok, akik lebontattak a regi (a foutcara nezo), a szazadfordulo hangulatat idezo, korhazepuletet. Szamomra olyan erzes, minta lebontottak volna a volt megyehazat, a varoshazat, valamelyik templomot, vagy a varos mas, valamely muemlek vagy muemlek jellegu epuletet. Ezzel a nagymultu varost nem szebbe, lakhatobba, szerethetobbe, hanem jellegtelenebbe, gyokertelenebbe tettek.
Rombolas nelkul is lehetett volna ujat epiteni!
T. Balint |
Tényleg nézi ezt az oldalt valaki vagy büszkék "vagyunk ez is van?"
herceg53 |
www.komt.echt.hu
Tisztelt Érdeklődők!
A Keresztény Orvosok és Fogorvosok Magyarországi Társasága weblapjáról hírek, információk, előadások, rendezvények ismerhetők meg!
Országos évi konferencia-időpont:: 2008.08.22.-24., Pécs.
További információkért állok rendelkezésre:
dr Hargita Gyöngyi hgyoengyidr@gmail.com, 30-852-7656
|
Most találtam meg ezt a weblapot, amikor az internetes portalokon böngészve a mok honlapja likei között lépegettem! Iszonyúan nehéz volt számomra a regisztráció, félreérthetőek voltak az instrukciók (kb másfél órámba került)!
Most látom, hogy milyen régen írtak be ebbe a vendégkönyve!
De ennek az is lehet a magyarázata, hogy a kórházi dolgozók számára nem publikus, hogy egyáltalán VAN ez a honlap!
Én sem a kórházon keresztül tudtam meg, pedig 5 éve ott dolgozom!
Hogy lehet ez? Ki a felelős érte?
Tisztelettel: dr Hargita Gyöngyi |
Nagyon jó az informació.Gratulálok adjunctus Úr ! Bözsike |
[33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés